Evangéliumot Minden Otthonba Kárpátalján

                      A hegyre menekülj!

Sodománál is gonoszabb, ma élő embervilág,

hívőkben is halványul már, az éltető égi láng!

Jól jár, aki még időben, észreveszi a veszélyt,

örökfény honát választja, s nem az örök kínos éjt.

Készülj te is, drága lélek, ha megláttad, mi van itt,

sátán hogyan ferdíti el, a Biblia szavait.

Ne kövessed Lót példáját, te a hegyre menekülj,

Czoárban a táncolóknak, démon banda, hegedül.

Czoárban jól érzi magát, aki csak a testnek él,

mivel Isten, láthatatlan, ő még Istentől se fél.

Sok helyen bűnbarlangokká váltak, fényes templomok,

ájtatosság köntösében, töltötték meg, bűn – rabok.

Délelőtt az Úr Istennek, igyekeznek tetszeni,

Délután a testnek hódol, aki a bűnt kedveli,

Örvend, aki megérkezik fénylő Sion hegyre fel,

ott már, megszabadult lelkek, énekkara énekel.

Énekükkel dicsőítik, Égnek – Földnek Szent Urát,

Szent vérében megmosattak, s kaptak üdvöt, fényruhát.

Mérhetetlen a távolság, Sion és Czoár között,

nem látja meg Isten arcát, ki Czoárba költözött.

Új földön új Jeruzsálem, léte csodás, végtelen,

szépségét és ragyogását, fel nem fogja értelem.

Pecznyík Pál Celldömölk 2015. IX. 18.

Avar zörren lépteim alatt

,,Ősz barangol" már a fák között,
szívembe is csendje költözött.
,,Kóró lett a fényes laboda"
piros levelén rozsda foltja.

Lombsátorát bontja az erdő,
nap sugarát rejti a felhő.
Néha-néha makkok koppannak
avar zörren lépteim alatt.

Oly megható e kép, e látvány,
a lélek, beleborzong árván.
Tükrében látja saját sorsát,
érzi gyarló, ember mivoltát.

Mint ősszel fákról a levelek,
évek múltba hullnak, elmennek.
Időm örvénylő tengerében,
vajon hova sodor a végzet?

Ha beszállok hit csónakjába,
remény - szél visz a célirányba.
Végül majd, hogyha partot érek,
szeretet szigetére lépek.

Schvalm Rózsa

(2012-09-28)

                           Ismersz engem!

CSAK, HOGY ÉRTSÉTEK !!!!

Szegény kis hangya mászik a porban előtte azonban egy jókora tócsa,
mintha dolgozna, hátán egy morzsa.
De miből a morzsa, gondolkodom én ?
Hiszen e hangya lisztjéhez , búzát nem vetett !
Termését le nem aratta, nem őrölte, nem gyúrta , nem dagasztotta
az erdőről a fát, más hordta, hogy kemence tüzében piruljon a kenyér,
és legyen egy morzsa, mit vihet a szegény,,, !
Megsajnálom ekkor , lehajolok hozzá, kezemet nyújtva magasba emelem,
hogy a nagy víz túlsó partján őt letegyem.
Szemében mintha hála csillogna, másnap aztán ülök a kertben,
viszket a lábam , ezért lenéztem.
Visszajött a hangya és még ötven rokona, ott állnak sorban , kérés szemükben,
hátha a rokonságot is megsegítem.
Áldott jó szívem kenyeret tör nekik, szinte verejtékeznek, ahogyan cipelik.
Vissza sem néznek, sietve távoznak, hálából másnap több ezren kopognak.
Már nem is kérnek, csak követelőznek, hátukon visznek , mindent amit érnek.
Recseg a szekrény , nyikorog az ágy, millió hangya hordja szét a szobát,
már húsomat eszik , földre döntöttek, házamat hordják, városomat viszik.
Fekete az ég is, vállukon az ország, mindent felfalva, már egymást zabálják.
Ekkor felriadok izzadva az ágyban, körülnézek gyorsan az egész szobában,
nem látok már hangyát, nyugtatom magamat, de megteszem gyorsan,
a nagy fogadalmamat.

Aki hangyát etet, az hangyászt is tartson, hogy ez apró jószág, el ne szaporodjon!
Gondoltam, hogy megértsétek !
Ébredjetek Magyarok! Osszátok meg minél több emberrel!

Uram: Ég – Föld Alkotója, Te jól ismersz engem,

Pórból való testruhába, lehelted a lelkem.

Üdv útjáról, olyan hamar, bűn útjára tértem,

nem gondoltam: kárhozatba sodor, undok vétkem.

Vétkező rongy ember vagyok, vádol a sok vétek,

megváltottál kárhozattól, örökké ne égjek!

Bár csak minden édesgetett bűnöm, mélyen fájna,

ne élnék úgy, mint egy hangya, mindig mézre járva.

Könnyfátyolos szemmel nézném, vérbarázdás arcod,

itt a földön az egyetlen, ragyogó szép arcot!

Mikor még én nem is éltem, már szerettél engem,

bűn-porral takart gyémántot, látott szemed, bennem.

Bűntörlő véred mosta le rólam, a bűnszennyet,

feltámadva, megláthassam, a gyönyörű mennyet.

Míg vedeltem az édes bűnt, helyettem fizettél,

hogy ne jussak kárhozatra, értem halni mentél!                

Gecsemánéban kiittad, a bűnnel telt kelyhet,

kínok között, a kereszten, lehelted ki Lelked,

Mérhetetlen áldozatod, soha meg nem értem,

Atyám hajlékában helyet, készítettél nékem.

Hálából versben hirdetem, ország - világ előtt,

barátoddá fogadsz minden, bűnbánó vétkezőt!

Ilyen csodás cselekvésre, csak Te voltál képes,

mennyben: fényruhában járhat, a bűnbánó vétkes.

Pecznyík Pál Celldömölk 2015. IX. 1.

Istenről sose feledkezz el!

Istenről soha ne feledkezz el,
gondolj Rá, amikor a nap felkel,
fénysugarakkal köszönt a reggel,
ébredésed, Neki köszönheted.

Imádkozz Hozzá, hívő lélekkel,
mert szerető, igazságos Isten.
Meghallgatja minden kérésedet,
megadja, mi javadra van Neked.

Ismeri Ő szívedet, lelkedet,
előtte, gondolatod sem rejtett.
Javadra van, ha szenvedni enged,
akkor is veled van, szertetettel.

Szenvedés, mint ötvös tüze tisztít,
megtisztul benne, az emberi szív.
Hogy Krisztus arca teljes fényében,
és tisztán, felragyoghasson benne.

Schvalm Rózsa

                      Két Ádám!

Amilyen messze van, nagy égtől a tenger,

oly messze sodródott Istentől, az ember!

Ádám nem hallgatott, Isten szent szavára,

így végbe ment a bűn, szíve fájdalmára.

Megnyílt testi szemük, ruha nem volt rajtuk,

egymást pőrén látva, elpirult az arcuk.

Szégyen és félelem, szívüket járta át,

fügefalevélből fontak lenge ruhát.

Miként rossz gyermekek, bokrok mögé bújtak,

féltek színe elé kerülni, az Úrnak!

Uruk bár édenből, kikergette őket,

de nem hagyta veszni, a bűnt kedvelőket.

Földi életüknek, halál vetett véget,

hogy, a bűn: örökké, ne vádolja őket.

Isten szent Fia volt, a második Ádám,

megesett a szíve, bűnhordozók láttán.

Világ Teremtője, elhagyta a mennyet,

helyettünk: kiitta, a bűnnel telt kelyhet!

Kereszten halt értünk, megfosztva ruhától,

így mentett meg minket, az örök haláltól!

Bár sajtolna könnyet, szemünkből a bánat,

hűtlenül elhagytuk, az atyai házat!

Kegyelemből: Isten, gyermekei lettünk,

csodás módon megnyílt, mennykapu felettünk!

Hulljunk bűnbánattal térdre, Atyánk előtt,

s újjászületetten áldjuk, imádjuk Őt!

Pecznyík Pál Celldömölk 2015. VIII. 30.

Mindenütt jelenvaló

Látom Uram fénylő dicsőséged,
akár égre, vagy földre tekintek.
Megérintesz hulló hópehelyben,
áztató zápor esőcseppjében.
Kezed munkáját dicséri minden,
ami körülvesz, a természetben.
Az ég kékje, felkelő nap fénye,
nyíló virág, s a mezők termése.
Téged látlak velem szembejövő
ember, barátságos mosolyában,
Te hangodat hallom, felcsendülő,
szép zenében, orgona hangjában.
Érzem szerető, gondviselésed,
mindennapok apró csodáiban,
nem hagysz magamra a betegségben,
felém nyújtod kezed gondjaimban.
Nem változol, mindig ugyanaz vagy,
ki elesett, gyenge, Rád számíthat.
Mindig, mindenütt jelenvaló vagy,
nem hagyod magára, világodat.

Schvalm Rózsa

(2011-01-07)
 

Mustármagnyi hittel

Mustármagnyi hittel nincs lehetetlen.
Bár az Édenkert kapuja bezárult,
nem hagyta magára Isten az embert.
Hű szeretete Krisztusban kitárult. 

Felénk nyújtja mentő, segítő kezét,
ki elfogadja, útját Vele járja.
Szívében béke él, semmitől se fél,
nem fenyegeti többé mélység árja.

Zúghat a hullám világ óceánján,
rá mindenkor a remény napja ragyog.
Világi kincsek - fények nem vonzzák már,
égi ajándék nem veszendő vagyon.

Új dimenziók nyílnak meg előtte,
lelki szemeiről lehull a lepel.
Megdönthetetlen szikla az erődje,
talentuma bőven gyümölcsöt terem.

Schvalm Rózsa

(2015-08-26)

     Örömmel várom…

Hű Alkotóm: életemnek

végső percét, Te tudod,

testi – lelki kenyeremet,

Te naponta, megadod.

Életemnek nincs oly napja,

hogy ne törődnél velem,

mert nem büszke igaznak, de

bűnösnek szól, kegyelem!

Több évtized óta tudom,

kegyelemre szorulok,

Atyám: ha Te nem adsz erőt,

úgy még járni se tudok.

Földi létem, úgy méred ki,

mint gyógyszert a patikus,

bizonyságtevőd lehetek,

s nem világi muzsikus.

Soká, világi javakra

pazaroltam életem,

sok bűneset rádöbbentett,

nincs áldás, ily életen.

Ám mióta, keskeny útnak

boldog vándora, vagyok,

égi honba von a vágyam,

s nem bánom, mit itt hagyok.

Boldog, nagy örömmel várom,

múló végső percemet,

tudom: örök szebb hon várja,

hallhatatlan lelkemet.

Pecznyík Pál

Celldömölk

2015. IX. 3.

    Vallás nem üdvözít!

Bűntelennek tartja magát,

a vallásos ember,

úgy rejtegeti bűneit,

mint tolvajt a kender.

Hangoztatja, jó erkölcsű,

még légynek sem ártott,

ám feledi: hitvesével,

rossz szót, hányszor váltott.

Ünnepnapon felöltözik,

szép vallásos mezbe,

abban jár ő a templomba,

gyermekkortól kezdve.

Istenházában hátul ül,

egy megszokott padban, 

teste bent: de gondolata

kint jár, árnyas parkban.

Istentiszteletnek vége, 

elhalkult az ének,

útszélre hullt az Igemag,

így koplalt a lélek.

Ünnepnapon Istennek is,

testének is, enged,

szeme: sporteseményt figyel,

lelke meg sír, szenved.

Mégis: balgán azt gondolja,

a vallásos ember,

hallelujás angyalsereg,

fogadja majd, mennyben.

Pecznyík Pál

Celldömölk

2015. IX. 2.

 Jézusnak volt ideje!

Mi emberek régtől, sietősek vagyunk,
még meg is toldanánk néha, rövid napunk.
Lám, Megváltó Urunk, soha nem sietett,
végig gyalogolta, a földi életet.
Szerető szíve volt, mélyen megszánt minket,
látva bűnös voltunk, vérző szíveinket. 
Jerikóban megállt, egy vak koldus mellett,
bénákért, vakokért, hagyta el a mennyet!
Bár sürgős volt útja: Jézus mégis megállt,
Ő volt: kit nyomorunk, bajunk szíven talált.
Jézus, Dávid Fia! Hallotta a nevét, 
egy vak koldus kérte: nyissa meg, vak szemét!
Hozzá vezették őt, Jézus rátekintett,
láss: hited megtartott, menjünk: keze intett.
Elindult nyomába, népes kísérete,
mágnesként vonta azt, Jézus szeretete.
Útjának utolsó célja, a szent város,
áldozata most még, nép előtt, homályos.
Áldozatos útja, kereszten ért véget,
értünk bűnösökért, elvérzett egy élet!
Jézus szent életét, feláldozta értünk,
hogy ne a kárhozat, legyen osztályrészünk.
Feltámadt a sírból! Minket is feltámaszt,
tőle és Atyjától, senki el nem választ!

Pecznyík Pál Celldömölk 2013. VIII. 21.

Szentlélek égi tűz!

Istennek szent tüze,
zúdulj a földre le.
Szentlélek égi tűz,
bűn fagyot messze űz.
Pünkösdi szent csoda,
több nem lesz már soha!
Szentlélek égi láng, 
hideg a szív-szobánk. 
Szárnyalj a Föld felett,
gyújts lángra sok szívet. 
Új élet ott falad,
hol a hit, szárnyra kap,
őt Jézus várja már,
trónjáig meg sem áll.
Amíg itt lépdelünk, 
Szentlélek járj velünk. 
Utunkon védj, vezess, 
bennünk te élj, szeress. 
Kísérj minket végig,
halálunk percéig.
S ha leomlik sátrunk,
Veled mennybe szállunk. 

Pecznyík Pál
Celldömölk, 
2013. IV. 12.

 Atyánk nekünk kiált!

Ha olvassuk a Bibliát,
Atyánk, gyakran nekünk kiált!
Mert mi nagyot hallók vagyunk,
jó szóra, alig hallgatunk. 
Ezért egykor, szent Fiában,
utánunk jött, test-ruhában!
Köztünk járt Ő, ivott, evett,
megszánta a betegeket.
leprásokat, szenvedőket, 
keze, gyógyította őket. 
Földön vízen egyaránt ment, 
Ő nem ismert lehetetlent!
Fejedelmi módon adott,
sírjából kijött a halott! 
Győzött bűn és halál felett,
visszaadta az életet!
Jézusban: Atyánk van jelen
Lelke által: minden helyen!
Hívó szava: ma is hangzik, 
ébredjen fel, aki alszik!
Mert Ő, jöhet hajnaltájon,
alva senkit ne találjon!
Olvassuk úgy a Bibliát,
hogy meg halljuk, Atyánk szavát!
Néha sóhajként hallható, 
haza hív, a Mindenható!
S ha leomlik földi sátrunk,
nála vár, örök lakásunk. 

Pecznyík Pál
Celldömölk
2013. IV. 10.